Advent az Úr eljövetelére, az Ő várására emlékeztet. Olvasd Róm 8,22-23. Várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását. Igen, a fiúságot, a testünk megváltását várjuk. Már nem azt várjuk, amire karácsonykor emlékezünk. J. Kr. már megszületett, elvégezte a munkát, amiért a földre jött. Meghalt a bűneinkért, aztán feltámadt, és most a mennyben van az Atya jobbján. Ott esedezik értünk. Megígérte, hogy visszajön. Kétszer is. Először az övéit viszi el magához. Aztán majd ismét eljön, és felállítja a királyságát.

Most elsősorban a hívő emberek várakozásáról szólok: Várjuk a fiúságot, testünk megváltását. Ennek kapcsán szó lesz: 1. Mi az oka, hogy a teremtett világ még Kr. megváltó munkája után is vajúdik és nyög? Sőt még Isten gyermekei is sóhajtoznak! 2. Mi történik az elragadtatáskor? 3. A fiúság és a testünk megváltása. 4. Hogyan várjuk az Úr visszajövetelét?

1.) Mi az oka, hogy a teremtett világ még Kr. megváltó munkája után is vajúdik és nyög? Sőt még Isten gyermekei is sóhajtoznak!

(1) Mit végzett el a földre született J. Kr.? Jövetelének a célja az volt, amit az angyal Józsefnek mondott. Máté 1:21 nevezd annak nevét Jézusnak, mert ő szabadítja meg az ő népét annak bűneiből.

Vagyis a bűn kérdését jött megoldani, mert a bűn okozta az embernek és az egész teremtettségnek a nyomorúságát, szenvedését és halálát. A bűn a gyökérkérdés. Nemcsak az elkövetett bűnök, hanem a bűn, hogy szembe fordultunk Istennel, ellenségeivé váltunk. A bűn, ami miatt örök kárhozat várt volna ránk.

J. Kr. a kereszthalálával megoldotta a bűn kérdését. Vére eltörölte a bűneinket. Megbékéltetett Istennel, és megigazultakká tette mindazokat, akik hisznek Benne. Ezzel megoldotta a kárhozat kérdését: Aki hisz Benne, annak örök élete van.

(2) Mit nem végzett még el az Úr? Azt, amit a Róm 8,20-23-ban olvasunk. A teremtett világ még a rothadandóság rabságában van, ami miatt az egész teremtett világ, sőt Isten gyermekei is egyetemben fohászkodnak és nyögnek.

A testünkben nem lakik semmi jó. Naponta harcunk van ellene.

A testünk távol tart az Úrtól. 2Kor 5:6 e testben lakván, távol vagyunk az Úrtól.

A testünkről azt olvassuk az 1Kor 15-ben, hogy romlandó, gyalázatos, erőtlen, érzéki = lelki, földből való, földi és nem mennyei. Test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot. A testünkkel sok bajunk van. Nemcsak a bűn miatt, hanem testünk erőtlensége, gyengesége, betegsége miatt is.

Ezek miatt sóhajtozunk, fohászkodunk, és várjuk a testünk megváltását.

2.) Mi történik az elragadtatáskor?

Ekkor lesz a testünk megváltása. Hogyan? Olvasd 1Thess 4:13-18. Vannak testvéreink, akik már meghaltak, elaludtak. Testük, ami nem örökölheti Isten országát, már porrá vált. De ők maguk az Úrnál vannak. Az elragadtatáskor először ők támadnak fel. Így olvastuk a 14.v.-ben, hogy Isten előhozza azokat, akik elaludtak, a Jézus által Ő vele együtt. A feltámadt testük már dicsőséges lesz, mint az Úr Jézusé.

1Thess 4:17 Azután mi, akik élünk, akik megmaradunk, elragadtatunk azokkal együtt a felhőkön az Úr elébe a levegőbe; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.

Hogyan ragadtatnak el az akkor élő hívők? Ebben a testben? Nem! Az élők testét is átváltoztatja az Úr dicsőségessé. 1Kor 15,51-55: Íme titkot mondok nektek. Mindnyájan ugyan nem aluszunk el, de mindnyájan elváltozunk. Nagy hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó trombitaszóra; mert trombita fog szólni, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, és mi elváltozunk. Mert szükség, hogy ez a romlandó test romolhatatlanságot öltsön magára, és e halandó test halhatatlanságot öltsön magára. Mikor pedig ez a romlandó test romolhatatlanságba öltözik, és e halandó halhatatlanságba öltözik, akkor beteljesül amaz ige, mely meg vagyon írva: Elnyeletett a halál diadalra. Halál! hol a te fullánkod? Pokol! hol a te diadalmad? Tehát az elragadtatáskor élő hívők testének a megváltása, dicsőséges testre cserélése, egy pillanat alatt megtörténik. Nekik nem kell meghalniuk, testi halál nélkül viszi el az Úr őket, mint Énókot és Illést.

Ez a mi adventi várakozásunk! Az Úr jövetelével a testünk megváltását várjuk!

Tudjuk, hogy a zsidó nép milyen hosszan várta a Messiás megszületését. Isten már a bűneset után, az Édenben megígérte, hogy eljön, mint az asszony magva, és a kígyó fejére tapos. Mintegy 4.000 évig várni kellett, de végül beteljesedett. Az Úr visszajövetelére már 2.000 éve várnak a hívők. Vannak csúfolódók, ahogy Péter apostol írja: 2Pét 3,3: hogy az utolsó időben csúfolkodók támadnak, akik saját kívánságaik szerint járnak, és ezt mondják: Hol van az Ő eljövetelének ígérete? Mert amióta az atyák elhunytak, minden azonképpen marad a teremtés kezdetétől fogva. De igen bizonyos, hogy az Úr eljön! Nem hiába várjuk! Lesz elragadtatás!

3.) A fiúság és a testünk megváltása.

A 23.v.-ben azt olvastuk: maguk a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is fohászkodunk magunkban, várván a fiúságot, a mi testünknek megváltását.

A fiúság nagykorúságot jelent, amikor a fiak az Atyához hasonlóak lesznek. Ebben a hasonlóságban nagymértékben akadályoz minket a testünk. Mindaz, ami a testi létünkhöz kötött. Ezért a fiúság teljességét a testünk megváltásával érjük el.

Addig a teremtett világhoz hasonlóan mi is sóhajtozunk, mert e testben viseljük a bűn következményeit, testünk halandóságát, erőtlenségét, betegségét.

Ezért is legyünk irgalommal és szeretettel egymás iránt, mert a másik is testben van, és küszködik a testében lévő bűn, az erőtlenség, gyengeség és betegség miatt.

Erről a teherről és sóhajtozásról szól a következő Ige is. Olvasd 2Kor 5:1-8. Azt olvastuk a 4.v.-ben: nem kívánunk levetkőztetni, hanem felöltöztetni, hogy ami halandó, elnyelje azt az élet. Levetkőztetni = halál. Felöltöztetni = elragadtatáskor az elváltozás. Akkor a halandó testünket elnyeli az élet. Nem kell meghalni!

Nem kívánunk levetkőztetni. A halál utolsó ellenség. A levetkőzést azért nem kívánjuk, mert ebben a folyamatban a testünk megbetegszik, el erőtlenül, fájdalmai lesznek. Másokra szorul, az ember teljesen kiszolgáltatott lesz. Az idős, gyenge, beteg ember a kisgyerekhez válik hasonlóvá. Akár pelenkázni kell, mint a babákat. Ez megalázottsággal jár. Külsőleg nem a fiúság képét mutatja, hanem a gyermekét. Emiatt is szeretnénk a halál helyett inkább az elragadtatást.

Csak ha a testünk is megváltott lesz, akkor nyerjük el a fiúság teljességét.

4.) Hogyan várjuk az Úr visszajövetelét?

Az előbb azt olvastuk a 2Kor 5,5-ben: Aki pedig minket erre elkészített, az Isten [az], aki a Szellem zálogát is adta minekünk. Isten Szelleme bennünk annak a záloga, hogy a testünk is meg lesz váltva. Nem feledkezik el senkiről az Úr, akiben az Ő Szelleme van.

Azonban nem mindegy, hogyan várjuk, hogyan élünk e halandó testben. A jutalom miatt sem mindegy. Pál apostol azt írja: 2Tim 4:8 Végezetre eltétetett nekem az igazság koronája, melyet megád nekem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nekem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.

Mit jelent vágyva várni? Nem csupán annyit, hogy naponta sóhajtozunk: De jó lenne, ha már jönne az Úr! Már nagyon várom, mert igen nehéz ebben a testben!

Vágyva várni azt jelenti, hogy készen várom. Naponta igyekszem, hogy az Úrnak kedves legyek. Hogy méltóan járjak az Úrhoz! Hogy Szellem szerint járjak, az Igének és a Szt. Sz. vezetésének engedelmeskedve.

2Kor 5:9-10 Azért igyekezünk is, hogy akár itt lakunk, akár elköltözünk, Neki kedvesek legyünk. 10 Mert nekünk mindnyájunknak meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt.

A 10 szűz várta a Vőlegényt, várták az Urat. Az 5 okos készen várta, az 5 balga nem volt kész. Miért? Mert nem volt olaj az edényükben. Nem teljesedtek be Szt. Sz.-el. Ef 5:15-18 Meglássátok annak okáért, hogy mimódon okkal járjatok (= helyesen, szorgalmasan, buzgón), nem mint bolondok, hanem mint bölcsek: Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok. Annak okáért ne legyetek esztelenek, hanem megértsétek, mi legyen az Úrnak akarata. És meg ne részegedjetek bortól, miben kicsapongás van: hanem teljesedjetek be Szent Szellemmel. Korábban volt szó köztünk a Szt. Sz.-el való beteljesedésről, amikor az életem minden egyes területét átadom, hogy a Szt. Sz. járja át, és vegye uralma alá.

Testünk megváltása után mindannyian megjelenünk Kr. jutalomosztó széke előtt. 2Kor 5:10 meg kell jelennünk a Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megjutalmaztassék aszerint, amiket e testben cselekedett, vagy jót, vagy gonoszt. Úgy látom, hogy erre az időre vonatkozik a 2Kor 5:3 Ha ugyan felöltözötten is mezíteleneknek nem találtatunk! Ugyanis a mi mennyei ruhánk J. Kr. Gal 3:27 akik Krisztusba keresztelkedtetek meg (= Kr.-ba merültetek), Krisztust öltöztétek fel. Benne vagyunk tökéletesek Isten előtt. Kr. előtt azonban mezítelenek vagyunk, és Ő látja, amit e testben tettünk, ahogyan éltünk. Ahogyan sáfárkodtunk a talentumainkkal és a gírákkal, az életünkkel, az időnkkel, az erőnkkel, a javainkkal. Bárcsak jutalmat kaphatnánk valamennyien, mert akkor nem hiába lettünk hívőkké, hanem Isten dicsőségére és embertársaink javára éltünk e földön!

Befejezés:

A mi adventünk: Várjuk az Urat, az elragadtatást, a fiúságot, testünk megváltását. Hogyan várom? 1Kor 9:25-27a. aki pályafutásban tusakodik, mindenben maga tűrtető; azok ugyan, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi pedig romolhatatlant. Én azért úgy futok, mint nem bizonytalanra; úgy viaskodom, mint aki nem levegőt vagdos; Hanem megsanyargatom testemet és szolgává teszem…

Jel 22:20 Bizony hamar eljövök. Ámen! Bizony jövel Uram, Jézus! Ámen.